Különleges helyszínekre juthattam el pár nappal ezelőtt és azóta nem hagy nyugodni pár gondolat.

Azon töprengtem, hogy ezekből a mini utazásokról is írok pár szösszenetet, de lelkileg annyira megérintett, hogy fejest ugrottam a kellős közepébe és azóta folyamatosan nyomozok, olvasok, könyvtárba járok, hogy minél érdekesebben tudjam Nektek elmesélni, amit láttam, és azt, ahogy hatottak rám a látottak, hallottak.

Zötykölődve érkeztünk meg az Újköztemetőbe. Sorompó fel, kisbusz be. Mindig is tudtam, hogy ez a temető óriási területen helyezkedik el, de mind máig nem is sejtettem, hogy ez az óriási terület szinte akkora, mint egy zsákfalu. Majdnem 3 kilométert tettünk meg a busszal mire elhagytuk a hegyén- hátán elhelyezett, virágok lepte sírokat. Ahol mi jártunk ott már csak fák, bokrok, kisebb erdő vett minket körbe. Enyhén borult időnk volt aznap. Néhány fa tövében még megmaradt pár roskadozó, öreg sírkő, virágok és mécsesek nélkül, árván elfeledve, itt messze elrejtve. Zötykölődtünk tovább.

Megérkeztünk egy buszoknak kialakított parkolóba. Mindenki kiszállt és gyalog mentünk tovább. A távolba egy teljesen más környezet kezdett előbújni. Gyönyörű friss zöld pázsit, fehér apró díszkövek pörögtek a talpam alatt, ahogy lépkedtem egyre közelebb. Fiatal, ültetett fák vették körbe a szürke kocka, ablakokkal teli épületet. Nem is akármennyi, 301 fa lett elültetve a területen. Megérkeztünk az első állomásunkhoz a Nemzeti Gyászparkhoz tartozó Látogatóközponthoz.

A Gyászpark mintegy 6 hektáros terület közepén helyezkedik el. A látogatóközpont 2016-óta üzemel, célja, hogy a parcellák és a bennük nyugvók történet elmondja, tisztázza, és ne engedje a feledés homályába veszni a történelem áldozatait. A látogatóközpontba lépve felfigyeltem két fényképre a falon. Helyesbítek, két fal nagyságnyi fotó volt. Az egyik a temető egy részletét ábrázolta, a kép 1989-ben készült. A képen pár fát láttam és a talajt, ami helyenként enyhén be volt süppedve.

Kicsit tovább haladtam a terem vége felé, ott a falon óriási betűkből kirakva: „HOL SÍRJAIK HOMORULTAK”

Hogy mit is jelent ez?

 Az 1956-ban méltatlanul elítélt majd kivégzett, titokban eltemetettek jelöletlen sírjaikra nem emeltek hantot. Sőt próbálták teljesen a talajt elsimítani, hogy abban az időben senki ne tudja meg hova temették az embereket. Az idő múlásával a föld megereszkedett a jelöletlen, eltitkolt sírok felett és besüppedt, homorúvá vált. A falra nyomtatott, 1989-ben készült, besüppedt talajú fénykép ezt ábrázolja.

A bemutatóteremben 2 hatalmas érintőképernyős monitoron tudnak az arra látogatót érdekes riportokat nézni az 1956-os eseményekről. Találunk még beszámolókat, régi, eredeti felvételeket, hanganyagokat is. A kiállítás interaktív a modern kor vívmányit felhasználva repít minket vissza a zord időkbe.

 Elindultunk a hátsó óriási üvegajtós kijárat felé. Innen lehet megközelíteni a parcellákat.

A látvány lenyűgöző volt. Keserédes érzés. A rengeteg síremlék, az egymás mellett egyenlő távolságba elhelyezett kopjafák, amerre a szem ellát. Megrendítő látvány, s közben meg ámulatba ejtő is. Hiszen a világos, sűrű zöld fűszálak között tömérdek sárga pitypang álldogált. Az egész terület olyan volt mintha sárga szőnyeget terítettek volna le.

A 300 parcellánál kezdtük meg sétánkat.  Itt található egy úgynevezett nyitott emlékmű, mártíremlékmű, melyet Jovánovics György készített. 1956 milliméter magasságú fekete gránit tömb egy kocka alakú üregben. A fekete hasáb szimbolizálja a méltatlanul eltemetett áldozatok, Nagy Imre miniszterelnök, Gimes Miklós, Losonczy Géza, Maléter Pál, Szilágyi József (arccal előre, kezüket hátrakötve), a kommunizmus áldozataira emlékezve, jelöletlen sírjaik feltárását, exhumálását és újratemetésüket.

A három parcella (298., 300., 301.) története szorosan összefonódik.

A 298-as parcellát 1994-ben kezdték használni. Kezdetben csak a sírhelyeket megfizetni nem tudó szegények hozzátartozói kerültek ide, idővel a közelben lévő Kozma utcai börtönben elhunytak, kivégzetteket is ide temették. Így szép lassan a parcellában nyugvó emberek összetétele vegyes képet kezdett mutatni. Ma már rendkívül nagy a szakadék egyes eltemettek között. Nyugszanak itt háborús bűnösök, koncepciós perek áldozatai, forradalmárok, rabló gyilkosok. Szép lassan megtelt a 298-as parcella. 1952-ben kezdték meg a 301-esbe temetni az elhunytakat. Többnyire az 1956-ot követő megtorlás áldozatai nyugszanak itt, de itt szintén fellelhetünk háborús bűnösöket is.

A 300-as parcellát 1989-óta használják. Egyes sírokban nyugvókat exhumálták és, itt a 300-as parcellában helyezték őket végső nyugalomra. Köztük Nagy Imre volt miniszterelnököt is.

Kapkodom a fejem ide oda, nevek hangzanak el a 298-as parcellában. Nevek és történetek. Történetek, amelyeket nem hallottam még soha.

Ilyen Szűcs Sándor futballista megrendítő esete is, mely napokig nem hagy nyugodni. 

Szűcs 1920. november 23-án született. Még nem töltötte be a 17 éves kort mikor az NB I-es labdarúgó csapatban focizni kezdett. Hamar felfigyeltek a fiatal tehetségre és karrierje szárnyalni kezdett. Tizenkilencszer szerepelt a Nemzeti Válogatottban – hétszer a Szolnoki MÁV, 1944 után pedig az Újpest játékosaként szerepelt. Csapattársai és barátai Puskás Ferenc, Szusza Ferenc és Bozsik József.

Szűcs 1948-ban ismerkedett meg Borosné Kovács Erzsivel, akivel azonnal egymásba szerettek. Mivel akkor már mindketten házasok voltak (Szűcsnek két kicsi gyermeke is volt), kapcsolatukat a „szocialista erkölcs” nem nézte jó szemmel, ami kapóra jött ahhoz a politikai tervhez, hogy a magyar klasszis labdarúgók külföldre távozását egy halálos ítélettel végződő koncepciós perrel akadályozzák meg. Mivel klubcsapata, a Dózsa a Belügyminisztériumhoz tartozott, amint kitudódott az ügy, azonnal követelték tőlük, hogy szakítsanak; egyúttal folyamatos vegzálások (pl minden este igazoltatás és rendszeres kikérdezés, ki-kivel találkozott) is érték őket. Még a Dózsa akkori elnöke, Csáki Sándor is behívatta Szűcsöt magához a kapcsolat megszakítását követelve; egyúttal internálással meg fogolytáborral fenyegetőzve. Mindez annak a tervnek a része volt, hogy a szerelmespárt a disszidálás gondolata felé tereljék.

Így az ellehetetlenülni látszó kapcsolatuk megmentése végett 1950-ben úgy döntöttek, hogy nyugatra szöknek. Az embercsempész (akit Kovács egyik kolleginája mutatott be nekik) természetesen az ÁVH ügynöke volt, így az egész akció a hatóságok által előre eltervezett csapda lett Szűcs számára. A szervezkedés közben még Deák Ferenc és még két személy kíséretében akartak szökni, végül Kovács Erzsi mellett egy villanyszerelő és egy kozmetikusnő társaságában tartóztatták le. 1951. március 5-én Szűcs elbúcsúzott csapattársaitól, az ekkor elmondott szavai még aznap az ÁVH jelentései között voltak, így biztos, hogy a csapatban is volt besúgó.

A Vas megyei Nagytilajon fogták el őket, amiről azt hitették el velük, hogy Ausztriával határos zsákfalu. A település valójában Zala megyével volt határos, s alig 20 kilométerre van Zalaegerszegtől. Az akció szervezőjének kérésére Szűcs, aki a Bp. Dózsa labdarúgójaként rendőri állományban volt főhadnagyi rangban, magával vitte szolgálati fegyverét is. Az ÁVH-ügynök jelentése szerint ezt azért vitte magával, hogy lebukás esetén használja. Kovács Erzsi visszaemlékezése szerint viszont az ügynök-embercsempész vette rá erre azzal, hogy szüksége lehet rá. Ez később súlyosbító körülménynek számított a per során, mégpedig egy soha közlönyben meg nem jelent, szigorúan titkos minősítésű törvényerejű rendelet alapján, amely a fegyveres testületek tagjait a fegyveres disszidálásért életfogytiglani börtönnel, kiemelt esetben halállal büntetni rendeli. Ez ismét arra utal, hogy eleve halálbüntetést készültek kiszabatni Szűcsre, és mindent elkövettek annak érdekében, hogy az ítélet később halál lehessen.

Szűcs nem hitte, hogy valóban kivégzik ezért a cselekedetéért, hiszen az 1947-ben megtiltott külföldi szerződések miatt disszidálni készülő Lóránt Gyula, Mészáros József, Kéri Károly és Egresi Béla 1949-ben még „csak” internálás büntetésben részesült ugyanezért, ráadásul néhány hónap alatt Sebes Gusztáv kijárta a szabadon engedésüket is. Szűcs nem számolt azzal, hogy őt elrettentő példának szemelték ki. A per során azzal védekezett, hogy ők az embercsempészt akarták lebuktatni, nem akartak disszidálni, de nem tudhatta, hogy Kovács József eleve ügynök volt.

Szűcs Sándort egy olyan jogszabályi rendelkezés alapján ítélték halálra, amely sohasem létezett, sohasem került kihirdetésre. A vád által hivatkozott törvényerejű rendelet, az 1950. évi 26. számú tvr. tudniillik a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvényerejű rendelet volt. A „malőrre” az volt a hivatalos –minden féle logikát nélkülöző- magyarázat, hogy a tvr. nem sokkal a kihirdetése után „szigorúan titkos” minősítést kapott. Egyébiránt védőügyvédjével Szűcs soha nem is beszélhetett. A halálos ítéletet a másodfokú bíróság egy héttel az elsőfokú ítéletet követően, 1950. május 26-án jóvá is hagyta.

A siralomházban döbbent rá, hogy mi vár rá és csak onnan üzent játékostársainak. Szusza Ferenc, Puskás Ferenc és Bozsik József amint tudta, felkereste Farkas Mihály honvédelmi minisztert, de addigra az ítéletet már végrehajtották.

A kegyetlen ítélet és annak végrehajtása kellő elrettentő erővel bírt és az 1956-os szabadságharc és forradalomig egy válogatott magyar labdarúgó sem próbálkozott nyugatra szökni.

Kovács Erzsi a szökésre így emlékezik vissza:

 „Egy napon Sanyi előállt az egyetlen elfogadhatónak vélt megoldással: nincs más lehetőségünk, menjünk ki, hagyjuk el az országot. Említette, hogy sporttársai útján ajánlatot kapott az AC Milan-tól, és arról is beszélt, hogy akadt egy ember, aki segítené szökésüket. Fél kiló aranyat kért a »segítőnk« és még ötezer dollárt, ha kijutunk. Amikor az előzetes megbeszélésre elmentünk, találkoztunk a férfival, láttam, hogy nem tiszta a tekintete, de nem mertem szólni. Elindultunk a végzetes útra. Szerelmem megkért, akármi is történjen, soha ne valljam be, hogy disszidálni akartunk. Voltak gyanús jelek, de mi naivan hittünk. A határ előtt »segítőnk« megkérte a Sanyit, hogy fogja meg a fegyvert, amit a kezébe ad és állítsa élesre a biztonság kedvéért. Néhány perc múlva az árkokból fegyveres katonák ugrottak elő. Bevittek bennünket az őrsre, engem a falhoz állítottak, a Sanyit megbilincselve azonnal elvitték valahová. Én később az ÁVH rettegett Gyorskocsi utcai épületébe kerültem, elvették gyűrűmet, órámat, meztelenre vetkőztettek, kívül-belül megmotoztak...”

 Végighallgattuk a történetét. A parcellák közötti kísérőnk elhalkult. Abban a pillanatban egy óriási repülőgép haladt át az égen, mély dübörgő robajjal. Pont a temető felett van egy légi folyosó. Csak álltam ott. Néztem a távolodó utasszállítót és arra gondoltam, ezek az emberek, akik jogtalanul lettek kivégezve, méltatlanul eltemetve, ezeknek az embereknek a lelke így száll tovább és tovább. Minden járattal egy darab belőlük tova száll ebből az országból, ebből a létből, oda ahol örök békére lelnek.

Forrás:

Wikipedia

Nemzeti Gyászpark