Szombat délután úgy döntöttünk, hogy ellátogatunk a Vácrátóti Botanikus Kertbe.

Az induláshoz minden nekünk kedvezett. Kellemes tavaszi idő, jó hangulat, nyugodt percek. Amit családanyaként az ember öröm ujjongva él meg.  A Botanikus Kerthez érve máris mindenki felfedezett valami apróságot.

Kisfiam a hatalmas kaspókat a bejáratnál, amikben színpompás, különleges tulipánok üdvözölték az arra járókat. Férjem a bejárattól balra található Berkenyeház mellet óriás fakorongot. Én szokásomhoz híve mindennek örültem, amire éppen rápillantottam.

 Berkenyeházba belépve a szuper kávéautomatán túl remek kiállítás várja a gyerekeket. Interaktív feladatok által ismerkedhetnek meg a természettel, a környezetvédelemmel és a botanikus kertekben folyó munkamenetekkel. Mi is az a berkenye? Lehet, vannak, akik közületek most épp felszisszenek és mormolják az orruk alá a megfejtést, de én töredelmesen bevallom nem tudtam mi fán terem a berkenye. A rózsafélék családjába tartozó cserje vagy fafaj magába foglaló nemzetség. Hazánkban közel 40 faja és alfaja ismert, leginkább a középhegységi tölgyesek és bokorerdőknek a jellegzetessége ez az apró bogyós növény. A Botanikus Kertben található az MTA Ökológiai és Botanikai intézete, így az itt folyó kutatásokkal is közelebbről megismerkedhetnek a gyerekek. Kisfiam 5 éves volt a napokban, alig lehetett rávenni, hogy tovább induljunk a Kertbe, hiszen ott is várnak még ránk csodák.

Valóban, a gyönyörű virágok, az illatok és a különböző állatok jellegzetes hangja olyan volt, mint egy álom. A Kert területe 27 hektáros, ez az ország egyik legnagyobb Botanikus Kertje, közel 13000 növényfajt, illetve -fajtát különböztethetünk meg. Ha csendben leülünk egy padra és figyelünk, sok állatot láthatunk. Madárfajtákból 62 különböző faj él itt, de találkozhatunk mókusokkal, menyétekkel, sünökkel, békákkal, a tavakban különleges halakkal és a sziklák mentén sütkérező gyíkokkal is.

Kijelölt útvonalat tartva, bő két órán át csodáltuk a természetet. Hatalmas fák mellett haladtunk el, barlang alatt keltünk át, virágok mellett ücsörögve majszoltuk a szalvétába csomagolt szendvicseinket. Imádtunk. Ez a pár óra feltöltött minket. Kisfiam is nagyon jól érezte magát ahol lehetett megálltunk bogarászni, vizsgálódni. Ajánlani tudom mindenkinek, hogy egyszer látogasson el ide.

A terület kerekesszékkel is jól megközelíthető, külön túraútvonal van kijelölve a mozgássérülteknek.

Egy iskolások alkotta csoport mellett miközben elhaladtunk kicsit elfacsarodott a szívem. A csoport körülbelül 10-14 főből állt, manapság már nem merem a fiatalok életkorát megtippelni, hiszen egyes tizenévesek úgy néznek, ki mintha 25-30 évesek lennének. Vezetett túrán vettek részt, egy csupa vidámság, mosolygós hölgy épp minden erejét, energiáit beleadva mesélt a levelekről, serényen mutogatva az éppen előttük álló fákra. A diáksereg fele a földet nézte és lábukkal köveket rugdostak, kapirgáltak, mint a tyúkok. Két három lány hátul vihogott és mobilozott, páran, akik előrébb álltak megadva a tiszteletet, nyitottak voltak a tudásra, odafigyeltek az idegenvezetőre.

Elszomorított a dolog, hogy ott rohan mellettem a mindig huncut, csupa szív kisfiam, akinek tudásszomja és nyitottsága a világ dolgaira csillapíthatatlan, vele szembe a tinédzserek, akik meg annak örülnek, ha lőnek egy jó selfiet magukról és postolni tudják az instagramra. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a természetvédelem nagyon fontos. A tudás, élmény, tapasztalat, amit egy ilyen sétán kaphatunk szintén fontos. Rengeteg érdekességet tudtam meg én is ez alatt a pár óra alatt.

Védjük környezetünket, tanuljunk róla, tanítsuk, neveljük úgy gyermekeinket, hogy természetjárók legyenek.

Tanítsuk meg nekik mi mérgező és mi az, ami az erdő ajándéka. Tanítsuk őket nyitottságra a világ dolgaival szemben, hogy ha bárhova is mennek, figyeljenek hisz a megszerzett tudást bármikor tudjuk kamatoztatni az életünk folyamán.